Az új politikai ciklusok mindig hoznak magukkal várakozást. Most sokan remélik, hogy megújulnak az intézmények, frissebb szemlélet érkezik, nagyobb hangsúlyt kap a szakmaiság, az átláthatóság és a teljesítmény.
Ugyanakkor ezek az időszakok rendre felvetnek egy kényes kérdést is: vajon valóban az kerül pozícióba, kap elismerést vagy előléptetést, aki a legalkalmasabb?
Vagy továbbra is működik az a régi reflex, hogy „van mögötte valaki”, „erősen ajánlották”, „jó kapcsolatai vannak”?
Ez a kérdés nemcsak a politikában fontos. Fontos a vállalatoknál, hivatalokban, állami intézményekben és sokszor a magánszektorban is.
És bár egy-egy ilyen döntés kívülről apróságnak tűnhet, a szervezeten belül nagyon komoly következményei vannak.
Mindenki pontosan érzékeli, mi történik
A munkatársak általában sokkal jobban látják a valós teljesítményeket, mint azt a vezetők gondolják. Tudják, hoogy ki viszi a nehéz ügyeket, ki dolgozik stabilan évek óta, ki vállal felelősséget, és azt is, ki kerül hirtelen reflektorfénybe különösebb eredmény nélkül.
Amikor valakit nem az érdemei alapján neveznek ki, tüntetnek ki vagy dicsérnek meg, hanem kapcsolatok, politikai lojalitás vagy személyes ajánlások miatt, az emberek nagyon gyorsan levonják azt a következtetést, hogy itt nem feltétlenül a teljesítmény számít.
És ez az a pont, ahol a morál elkezd romlani.
A legjobbak nem feltétlenül hangosak csak csendben hátralépnek
Az igazságtalannak érzett döntések ritkán okoznak nyílt konfliktust. Sokkal gyakoribb a csendes kiábrándulás.
Azok, akik korábban motiváltak voltak innentől kevesebbet kezdeményeznek, nem vállalnak plusz felelősséget, nem fektetnek be plusz energiát, vagy egyszerűen elkezdenek kifelé figyelni. A szervezet ilyenkor nem egyik napról a másikra omlik össze. Lassan veszít a minőségéből. A valóban tehetséges emberek ugyanis nem mindig harcolnak. Gyakran csak elmennek.
A vezetők hitelessége is sérül
Kevés szó esik arról, hogy az ilyen helyzetek a vezetőket is komoly belső konfliktus elé állítják. Különösen akkor, amikor felülről érkező elvárás alapján kell kinevezni valakit, vagy nyilvánosan megdicsérni, esetleg kitüntetni olyan embert, akinek a szakmai teljesítményében maguk sem hisznek igazán. Ilyenkor a vezető két irányból kerül nyomás alá, mert felfelé lojalitást várnak tőle, lefelé hitelességet. A kettő pedig nem mindig fér meg egymás mellett.
A munkatársak ugyanis nemcsak a döntést figyelik, hanem azt is, hogyan viselkedik közben a vezetőjük. Megérzik a feszültséget, a kényszeredettséget, a kimondatlan kompromisszumokat.
És a hitelesség elvesztése szinte mindig gyorsabb, mint annak visszaépítése.
Egy új korszak valódi próbája nem a kommunikáció
Egy új kormány, új vezetés vagy új menedzsment esetében az emberek eleinte türelmesek. Figyelnek. Várnak.
De nagyon hamar eldől, hogy a változás valódi-e vagy csak kommunikációs szinten történik.
A szervezeti kultúrát nem a szlogenek alakítják, hanem azok a döntések, hogy kit emelnek fel, kit hallgatnak meg, kit jutalmaznak, és milyen szempontok alapján.
Az integritás ott kezdődik, amikor egy rendszer képes kimondani: a teljesítmény fontosabb a kapcsolatoknál.
Ez persze nem egyszerű. Minden szervezetben léteznek személyes hálózatok, lojalitások és informális erőviszonyok. A kérdés nem az, hogy ezek léteznek-e, hanem az, hogy felülírják-e a szakmaiságot.
Az igazságosság nem idealizmus működési feltétel
Sok vezető alábecsüli, milyen erős motiváló tényező az igazságosság érzése.
Az emberek meglepően sok terhet képesek elviselni. Elviselik a nagy munkamennyiséget, stresszt, változásokat, bizonytalanságot.
Amit viszont hosszú távon nagyon nehezen viselnek, az az érzés, hogy nem tisztességesek a szabályok.
Mert ahol nem az érdem számít, ott idővel csökken a teljesítmény, erősödik a cinizmus, nő a belső feszültség, és eltűnik a valódi elköteleződés.
A szervezetek végül nem egyetlen rossz döntéstől gyengülnek meg, hanem attól, amikor az emberek már nem hisznek abban, hogy érdemes jól dolgozni.
Az integritás végső soron bizalomkérdés
Legyen szó politikáról, közigazgatásról vagy üzleti világról, az emberek alapvetően ugyanarra vágynak: arra, hogy legyen értelme a munkának, a teljesítménynek és a tisztességnek.
És lehet, hogy egy új korszak legfontosabb kérdése nem is az, kik kerülnek pozícióba, hanem az, hogy az emberek elhiszik-e: valóban megérdemelték.
#etika #compliance #beszerzés #vállalatirányítás #vezetés #kockázatkezelés #internalcontrol #procurement #businessethics