Hogyan alakultak át az integritási kockázatok a magyar egészségügyben a hálapénz megszűnése után?
2019-ben megjelent egy – Berta Erikával közös – írásunk a Belügyi Tudományos Tanács online folyóiratában a „Rendvédelem”-ben. Akkor a magyar egészségügy integritási hiányosságait és a hálapénz rendszerszintű beépülését elemeztük, mint társadalmi szintű normasértést. A korrupció okait a történelmi örökségben és az alacsony bérezésben láttuk, és úgy gondoltuk, hogy a paraszolvencia megszüntetéséhez a szervezeti kultúra és a finanszírozás egyidejű reformja szükséges. Ez elgondolkodtatott.
2021. januárban radikális jogszabályi változás történt. Ekkor a kormány büntethetővé tette a hálapénzt és jelentősen megemelte az orvosi béreket. A hálapénz 2021-es kriminalizálása és a hivatalos orvosi béremelés gyökeresen átalakította a magyar egészségügy kockázati térképét. Bár a közvetlen borítékos rendszer szinte teljesen eltűnt, a helyét új, jóval kifinomultabb rendszerszintű és strukturális integritási kockázatok vették át.
A Belügyminisztérium, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a független iparági elemzések alapján az alábbi főbb kockázatok azonosíthatók:
– A „kettős praxis” mint legfőbb szürkezóna. Bár a törvény elvileg tiltja, hogy egy orvos ugyanazt a beteget magán- és állami ellátásban is kezelje ugyanazzal a betegséggel, a gyakorlatban a „hibrid betegutak” váltak az új normává.
– Betegterelés: Az orvosok egy része a hosszú állami várólisták miatt a saját vagy partnerei magánrendelése felé tereli a pácienseket.
– Fizetős diagnosztika, állami műtét: A beteg a gyorsaságért megfizeti a drága magán-diagnosztikát (pl. MR, CT), majd a kapott lelettel az orvos „soron kívül” beviszi őt a közfinanszírozott állami kórházba a nagy költségigényű műtétre. Ez burkolt előnyhöz juttatás a tisztán állami betegekkel szemben.
Az „orvosbárói” és alapítványi struktúrák átalakulása
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) által is kritizált, informális hatalommal bíró „orvosbárók” vagy „orvos-oligarchák” pozíciói nem szűntek meg, csak a módszereik változtak:
– Alapítványi „kiskapuk”: Egyes osztályokon a betegeket arra „ösztönzik”, hogy fizessenek be meghatározott összegeket az osztály mellett működő alapítványnak a jobb körülményekért, korábbi műtéti időpontért vagy modernebb eszközökért. Ez lényegében a hálapénz intézményesített formája.
– Erőforrás-elszívás: A vezető orvosok sokszor az állami munkaidejük rovására végzik el a magánellátást, miközben az állami szférát csak a legbonyolultabb, veszteséges és kockázatos esetekre tartják fenn.
Ösztönzési vákuum és teljesítmény-visszaesés
Mivel a 2021-es egészségügyi szolgálati jogviszony (Eszjtv.) fix, szinte kizárólag életkorhoz kötött bértáblát vezetett be, megszűnt a pluszmunka közvetlen anyagi ösztönzése.
– „Csendes kilépés” (Quiet quitting): Az orvosok az állami kórházban sokszor csak a minimálisan elvárt óraszámot és teljesítményt nyújtják (mivel a fizetésük fix), a valódi energiáikat és a plusz teljesítményt a délutáni magánszférába csatornázzák.
– Várólisták növekedése: Emiatt az állami kapacitások csökkentek, ami közvetetten kényszeríti rá a betegeket arra, hogy zsebből fizessenek a magánellátásban.
Transzparencia-hiány és kontroll-problémák
Míg a hálapénzt a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) fedett nyomozókkal viszonylag jól tudja ellenőrizni, a magán- és állami szektor közötti burkolt megállapodásokat sokkal nehezebb tetten érni. A tiszta szétválasztás hiánya miatt sérül az elszámoltathatóság, és az állami infrastruktúra (műtők, gépek, asszisztencia) közvetett, burkolt kihasználása továbbra is jelen van.
Összegzésként: A korrupció jellege megváltozott: a beteg és orvos közötti mikro-szintű készpénzmozgást felváltotta az intézményesített, strukturális szürkezóna, ahol a magánegészségügy az állami rendszer hiányosságaira és várólistáira építve, a betegutak manipulálásával növeli a bevételeit.
#etika #compliance #integritás #vezetés #döntés #döntéshozatal #vállalatirányítás #vezetés #kockázatkezelés #internalcontrol #procurement #businessethics #hálapénz #egészségügy